Az önértékelés, ami helyzetről helyzetre billen
Sok nő kívülről stabilnak látszik, belül viszont az önértéke a másik tekintetén múlik. Erről a csendes kimerültségről ritkán beszélünk.
- önértékelés
- önbecsülés
- női önismeret
- belső kritikus
- önérték
Az önértékelés nem egy állandó szám, amit valahol benned őrzöl. Sokkal inkább egy érzékeny mérleg, ami minden visszajelzésre reagál — egy elismerő pillantásra emelkedik, egy hűvös válaszra zuhan.
Ha az önértéked ennyire helyzetfüggő, akkor egyetlen napod sem a tied: folyamatosan figyelned kell, hogy elég jó voltál-e ahhoz, hogy nyugodt lehess.
Miért alakul ki ez a fajta önértékelési törékenység?
Általában nem egyetlen sebből. Egy gyerekkori légkörből, ahol a szeretet teljesítményhez vagy hangulathoz kötődött. Megtanultad olvasni a másikat — és közben elveszítetted a saját belső referenciádat arra, hogy mikor vagy „elég”.
Ez a működés sokszor együtt jár a szorongó kötődéssel: ha az önértéked a másik reakciójától függ, minden távolság fenyegetés lesz.
Mi az, ami valódi változást hoz?
- Belső referencia kiépítése: nem a másik szeméből nézed magad, hanem a sajátodéból.
- A belső kritikus hangjának felismerése és lassú szétválasztása attól, aki valójában vagy.
- Apró, mérhető döntések, amelyekben a saját ítéleted súlyosabb, mint mások véleménye.
A stabil önértékelés nem azt jelenti, hogy soha nem ingsz meg. Azt jelenti, hogy van hova visszatérned magadban.
Ez a belső visszatérési pont a saját magaddal való érzelmi biztonság — és gyakran ez az, ami először épül egy coaching folyamatban.
Ha az írás megérintett, és kíváncsi vagy, hogyan néz ki ez a munka egy folyamatban — egy első beszélgetésen elindulhatunk.